Epres-narancsos csokitorta | GastRobertollini

Ez az epres-narancsos csokitorta lehet, a húsvéti lakoma desszertje! Nem kell sok hozzávaló, nincs sok pepecselés a konyhában és már eper is kapható! Sok sikert kívánok mindenkinek a konyhában és kellemes húsvéti ünnepeket!

Epres-narancsos csokitorta hozzávalói:

38 dkg liszt
25 dkg vaj
12 dkg porcukor
1 csomag vaníliás cukor
20 dkg eper

Krém:

300 g étcsokoládé
3 dl tejszín
1 db narancs reszelt héja

Epres-narancsos csokitorta elkészítése:

Melegítsük forróra a tejszínt egy lábosban, majd lehúzva a lángról tördeljük bele a csokoládét. Reszeljük bele a narancs héját és hagyjuk állni 2 percet, ezután keverjük alaposan össze egy habverővel. Szép fényes és sűrű masszát fogunk kapni, amit szobahőmérsékleten hagyjunk langyosra hűlni.

Rakjuk tálba a puha vajat, lisztet, porcukrot, vaníliás cukrot és gyúrjunk belőle egy közepes állagú cipót. Rakjuk át egy 22 cm-es pite vagy tortaformába és béleljük ki vele. Kezünkkel alaposan nyomkodjuk szét a formában és ügyeljünk, hogy a szélekre is jusson a tésztából.

Egy sütőpapírt simítsunk a tésztával bélelt piteforma tetejére. Nyomjuk bele a forma mélyedésébe és töltsük meg bármilyen hüvelyes növénnyel (bab, sárgaborsó). Én sárgaborsót használtam, elsimítottam a tetején és így tettem a sütőbe 20 percre 180 fokon légkeverés funkción. Amikor eltelt a 20 perc, kivesszük a pite tésztát és óvatosan eltávolítjuk a súlynak használt babot vagy borsót. Ezek után még 5 percet sütjük a forró sütőben. Végül, langyosra hűtjük a formában hagyva és felkeverve a csokoládékrémet megtöltjük vele a tésztát. A tetejét elsimítjuk és rászeleteljük a megmosott epret ízlés szerinti formában.

Érdekesség a csokoládéról:

A csokoládé egy kakaóbabból készített édesség. Elterjedten vékony lapokban, bonbonként vagy italként lehet fogyasztani. A csokoládé nahuatl indián nevéhez, a xocolātlhoz (ejtsd: sokolátl) hasonló hangzású névként került a világ legtöbb nyelvébe, a magyarba is.

Amerikában az aztékok már jóval az Európai hódítók előtt is itták a csokoládét. 1519-ben, amikor a spanyolok a mai Mexikó területére érkeztek, Montezuma xocolātl-lal kínálta Cortést. A maják birodalmában is ismert és fontos volt: a kakaóbabot más dél-amerikai kultúrákhoz hasonlóan fizetőeszközként (is) használták. Maga a kakaó neve is utal a kereskedelemre; a „cacau” eredetileg egy ige, jelentése: venni, cserélni, vásárolni. A kakaóbab a szertartásokhoz is esszenciális volt. Megpörkölték, ledarálták, vízzel habosra rázták (nagy zsírtartalma miatt nehezen oldódott), majd megitták a keserű italt, melynek eredeti neve xocolātl. Amikor a majákat legyőzték az aztékok, a hadisarcot kakaóbabban kellett kifizetniük. Az aztékok már ízesítették a keserű italt fahéjjal, ánizzsal, vaníliával, kukoricaliszttel, és a legfontosabb, hogy elkészítése során erjesztették is. Ennek köszönhetően sokkal lágyabb állagot és kevésbé keserű ízt értek el.